A cickafark évelő, finoman szeldelt levelű növény, fehér vagy halvány rózsaszínes virágzatokkal. Szerény megjelenésű, mégis rendkívül ellenálló: jól tűri a szárazságot és a taposást is. Gyakori volt réteken, utak mentén – mindig kéznél volt, ha szükség volt rá.

A cickafark a Kolostorkertben

A kolostorkertekben a cickafark a sebek és vérzések növénye volt. A szerzetesek friss vagy szárított hajtásait borogatásként alkalmazták vágások, horzsolások, gyulladások kezelésére. Teaként belsőleg is használták, különösen lázas állapotok és emésztési panaszok esetén.
A cickafark a kolostori gyógyászatban az első beavatkozás növényének számított: amikor gyors segítségre volt szükség, ehhez nyúltak először. Nem volt ritka, hogy az infirmárium bejáratához közel ültették.

Szimbolikus jelentése

A cickafark a rend és a fegyelem jelképe is volt. Finoman tagolt levelei és rendezett virágzata a szerzetesi élet alapelvét tükrözték: az apró dolgokra való odafigyelés vezet a gyógyuláshoz. Nem harsány, nem uralkodó – de mindig jelen van.

Üzenete a kertben

A kolostorkertben a cickafark arra tanít, hogy a gyógyítás nem mindig nagy beavatkozásokból áll. Sokszor a gyors, egyszerű és szakszerű segítség a legértékesebb. A cickafark csendesen emlékeztet arra, hogy a gondoskodás az egyik legfontosabb szolgálat.

• Mítoszok kertje
• Női bajok kert
• Boszorkánykert
• Hajápolás kertje
• Természet patikája