LEVENDULA LABIRINTUS
…séta befelé
Az ókorban a gyógyítás nem vált el a lélektől. Az ógörög Aszklépiosz-szentélyekben – az aszklépieionokban – a testi gyógyulást gyakran belső úttal, elmélyüléssel, pihenéssel segítették. A környezet, az illatok, a csend és a séta mind részei voltak a gyógyító folyamatnak. A labirintus mint forma ehhez a szemlélethez kapcsolódik: nem siettet, nem kényszerít, csak vezet.
Ebben a kertrészben nincs sokféle növény, nincs váltakozó látvány. A levendula ismétlődése éppen azt a biztonságos állandóságot adja, amelyben a figyelem befelé fordulhat. A középpont elérése nem cél, hanem állomás – a visszaút éppolyan fontos, mint az érkezés. A Levendula labirintus bejárható, megtapasztalható tér. Arra hív, hogy lépj be, haladj lassan, és engedd, hogy az illat, a mozgás és az ősi forma együtt hasson. Itt a séta maga válik élménnyé – és talán gyógyító folyamattá is.


