A majoránna alacsony termetű, finom levelű, erősen illatos fűszernövény. Meleg- és napkedvelő, mérsékelt körülmények között egy- vagy rövid életű évelőként nevelhető. Illata lágyabb és édesebb, mint közeli rokonáé, az oregánóé.

A majoránna a Kolostorkertben

A kolostorkertekben a majoránna a megnyugtató és melegítő növények közé tartozott. Elsősorban emésztési panaszok, puffadás és görcsök enyhítésére használták, valamint fejfájás és megfázás esetén. Teaként és fűszerként egyaránt alkalmazták.
A kolostori konyhában különösen nagy szerepe volt, mert az egyszerű ételeknek kellemes, harmonikus ízt adott, anélkül hogy túl erőteljes lett volna. Böjti időszakokban is gyakran használták.

Szimbolikus jelentése

A majoránna a béke és az egyensúly növénye volt. Illatát „szívvidámítónak” tartották, amely oldja a feszültséget és segíti a lelki megnyugvást. A kolostori gondolkodásban a belső harmónia ugyanolyan fontos volt, mint a testi egészség.

Üzenete a kertben

A kolostorkertben a majoránna arra emlékeztet, hogy a gyógyítás nem mindig erős beavatkozást jelent. Sokszor a finom hangolás, az egyensúly helyreállítása hozza a legnagyobb eredményt.
A majoránna csendes, háttérben maradó növény – mégis nélkülözhetetlen. Üzenete egyszerű: a lélek és a test harmóniája az apró dolgokból épül fel.

• Fűszerkert