A kakukkfű alacsony termetű, évelő félcserje, apró, illatos levelekkel és rózsaszínes-lilás virágokkal. Nap- és melegkedvelő, szárazabb körülmények között is jól érzi magát. Sűrű párnákat alkot, ezért a kolostorkertekben gyakran az ágyások szegélyére vagy utak mentére ültették.

A kakukkfű a Kolostorkertben

A kolostorkertekben a kakukkfű a fertőtlenítő és erősítő növények közé tartozott. A szerzetesek köhögés, megfázás, torokfájás és emésztési problémák enyhítésére használták. Teát, gőzölést és borogatást készítettek belőle, de fontos szerepe volt a konyhában is.
A kakukkfű különösen értékes volt járványos időszakokban, amikor a levegő és a test tisztítása létfontosságú volt. Illata és hatása egyaránt a tisztaságot és védelmet szolgálta.

Szimbolikus jelentése

A kakukkfű már az ókor óta a bátorság és erő növényének számított. A kolostori gondolkodásban ez nem harci erőt jelentett, hanem kitartást és belső fegyelmet. Az apró levelekben rejlő erő jól illett a szerzetesi élet eszményéhez: kevésből is lehet erőt meríteni.

Üzenete a kertben

A kolostorkertben a kakukkfű arra tanít, hogy az erő nem mindig látványos. A mindennapi ellenállóképesség, a betegségekkel szembeni védelem és a kitartó munka ugyanúgy érték.
A kakukkfű jelenléte a kertben a tiszta levegő, az egyszerű ételek és a fegyelmezett élet emlékeztetője.

• Mítoszok kertje
• Boszorkánykert
• Hajápolás kertje
• Természet patikája
• Fűszerkert