A palástfű évelő, alacsony termetű növény, kerekded, enyhén redőzött levelekkel és apró, zöldessárga virágokkal. Levelei gyakran megtartják a reggeli harmatcseppeket, amelyek gyöngyszerűen ülnek meg a felszínen. Félárnyékos, nedvesebb területeken is jól érzi magát.

A palástfű a Kolostorkertben

A kolostorkertekben a palástfű a gondoskodás és védelem növénye volt. Elsősorban női panaszok enyhítésére használták, de sebgyógyító, összehúzó hatását is ismerték. Teaként, borogatásként és fürdők részeként alkalmazták.
A szerzetesek számára a palástfű különösen értékes volt, mert finoman, mégis határozottan hatott. Nem erőszakos, nem kimerítő – inkább támogatja a test természetes egyensúlyát.

Szimbolikus jelentése

A palástfű neve is beszédes: a „palást” védelmet, oltalmat jelent. A kolostori gondolkodásban a palástfű a befogadás és oltalmazás jelképe volt. Úgy tartották, hogy levelei „összegyűjtik” azt, ami szétszóródott – legyen az testi erő vagy lelki figyelem.

A harmatcseppeket a középkorban különleges jelentőséggel ruházták fel, tisztának és áldottnak tartották.

Üzenete a kertben

A kolostorkertben a palástfű arra tanít, hogy a gyógyítás sokszor védelmet és türelmet jelent. Nem sürget, nem kényszerít, hanem teret ad a regenerálódásnak.
A palástfű csendes jelenléte emlékeztet arra, hogy a gondoskodás nem feltétlenül látványos – de annál mélyebben hat. A kolostorkert egyik legszelídebb, mégis legfontosabb növénye.

• Női bajok kertje