A rozmaring örökzöld, illatos félcserje, keskeny, tűszerű levelekkel és halványkék virágokkal. A mediterrán térségből származik, napkedvelő, hosszú életű növény. Erőteljes illata és tartóssága miatt már az ókorban is különleges tisztelet övezte.

A Rozmaring a görög mitológiában

A görög gondolkodásban a rozmaring elsősorban az emlékezés, a hűség és a szellemi tisztaság növénye volt. Bár nem egyetlen istenhez kötődik kizárólagosan, leginkább Apollón és Athéné szférájába illeszkedik: az értelem, a tudás és az emlékezet világába.
Az ókori görög diákok rozmaringágat viseltek vagy fontak koszorúba tanulás közben, mert úgy hitték, hogy a növény élesíti az elmét és segíti a megjegyzést. Az emlékezés ilyen módon szent cselekedetnek számított, amely közelebb visz az isteni rend megértéséhez.
A rozmaring emellett átmeneti növény volt: jelen volt esküvőkön és temetéseken is. Az élet kezdetén és végén egyaránt szerepet kapott, így a lélek útját kísérő növénnyé vált. Egyes értelmezések szerint a rozmaring az emlékezés révén segítette a lelket abban, hogy ne vesszen el az alvilágba vezető úton.

Jelentése a Mítoszok kertjében

A Mítoszok kertjében a rozmaring az emlékezet élő jelképe. Nem hangos mítosz, nem drámai átváltozás kapcsolódik hozzá, hanem a csendes, kitartó jelenlét: az, ami megmarad akkor is, amikor a történetek elhalványulnak.

A kertben sétálva a rozmaring arra emlékeztet, hogy a görög mitológia nemcsak istenek harcairól és tragédiákról szól, hanem az emberi élet alapélményeiről is: az emlékezésről, a tanulásról, a hűségről és az idővel való szembenézésről. A rozmaring illata mintha hidat képezne múlt és jelen között – ahogyan a mítoszok is.

• Fürdő kert
• Természet patikája